Álmaink világában nagy szerepet kap a sok cselekvés. Itt a cselekvő te magad vagy, aki mindenáron tenni és tenni akar valamit valami érdekében. Menekül, küzd, siet, küldetése van. Teljesen átitat sokszor ez a nagy mozgás, a rengeteg "akció" Akár egy filmben. Tisztára, mintha filmben lennénk, és mi vagyunk a főszereplő... Bele is éljük magunkat maximálisan!
És aztán egy pillanat, és bekattan: ez csak álom volt, nem valóság. Ekkor már nem küzdesz annyira, csak hajt még az a tettek sorozata, amibe belekezdtél, automatikusan. De már a legijesztőbb szörny se félelmetes többé, és minden mintha magától, lendületből történne. Elő fordult már az is ilyenkor, hogy olyanná vált az álom, mint egy film a szó szoros értelmében, és te kiléptél belőle, nem voltál szereplője többé, csak nézője. Érdekes volt látni a cselekményt, de nem izgultál tovább. Csak egy szórakozás volt számodra, minden valódi beleélés nélkül. Azért tudom ezt, mert én is ezt élem/éltem át éjszákáról éjszakára.
Az élet is olyan, mint egy álom, beleéljük magunkat, nap mint nap lázban égünk, hogy mindent megtegyünk valami érdekében. Úgy érezzük, hogy nélkülünk nem menne tovább a gépezet, lemaradnánk valamiről. Mint, amikor a boltban úgy érezzük, mintha elfelejtettünk volna megvenni valamit, és jaj mi lesz, ha az nincs. Pedig, ha nem izgulnánk/aggódnánk/félnénk úgy, hanem lazán ráhagyatkoznánk valódi természetünkre/józan eszünkre vagy akárhogy is fogalmazzam meg, mire, akkor is meglennének azok a dolgok. És az agyunk működne szépen, pl. emlékeznénk, mindent elvégeznénk a házban, de minden aggodalom/félelem és egyéb negatív érzelem nélkül. De ezt a lazaságot nem lehet magunkra erőltetni. Nem! Mert az erőltetéssel elvész a lazaság, paradoxon ez, nemde? Erőltetett lazaság! Micsoda képtelenség!
De akkor mi a recept? Mitől lehetek olyan laza, hogy ne aggodalmaskodjak, mikor napi teendőim közepette vagyok, pont benne a sűrűjében! (Pl. Jaj, mennyi mosnivaló, jaj, már megint a mosogatás, de már le kell fektetnem a gyerekeket.)
Kíváncsi vagyok itt mások gondolatára, tapasztalatára, mit tehet és nem tehet az aggodalom ellen. Írjatok!
Nekem mi segített/ és mi segít most is akár? Folytatás következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írd le te is a tapasztalataidat!